Ezek a városok épülhetnek a Marson. Egy új civilizáció születhet

Innováció 2021-04-22

Az ABIBOO Studio öt olyan fenntartható és önellátó várost tervezett, ahol akár egymillió ember is élhet majd a Marson. A főváros Nüwa, amely bőséges vízhozzáféréssel a Tempe Mensánál épülne. De még nagyjából 80 évet várni kell az elkészültére, mert 2054-ben kezdődik a fejlesztés.

A Nüwa a SONet hálózat által kifejlesztett marsi civilizációs projekt, amelyet egy tudósokból és akadémikusokból álló nemzetközi csapat tett le az asztalra az asztrofizikus Guillem Anglada vezetésével. A Nüwa egy kínai istennő a mitológiából, aki az emberiség védelmezőjeként lett ismert.

Az ABIBOO építésziroda pedig megtervezte a városokat, öt települést alkotott meg, amelyek ellenállók lehetnek a marsi megpróbáltatásokkal szemben. Minden város 200–250 ezer embert fogadna be, miközben az eltérő földrajzi viszonyokhoz alkalmazkodnak. Az „Abalos város” például az északi sarkon található, hogy kiaknázza a jéghez való hozzáférés lehetőségét, míg a „Marineris city” a Naprendszer legkiterjedtebb kanyonjában épülne. Nüwa a koronaékszer a projektben, vagyis a főváros. A települések felépítéséhez szükséges összes anyagot a Marson a szén és más ásványok feldolgozásával nyernék ki.

Az akadémikusok és a SONet más tagjai mellett az építészek olyan megoldásokat fejlesztettek ki, amelyek megvédik a lakosokat a mocsári sugárzástól, biztosítják a közvetett napfényhez való hozzáférést, védenek a meteoritok lehetséges hatásaitól, és megoldják a belső és külső légköri nyomáskülönbséget. Továbbá a városok kialakítása során figyelembe kellett venniük az életfenntartó rendszerek működését, mint például az élelmiszer-, a levegő- és a víztermelést.

Figyelembe véve a légköri viszonyokat az ABIBOO egy szikla oldalát választotta a Marson a függőleges Nüwa város építéséhez, amelynek tervezési és kivitelezési rendszere a bolygó zord körülményeit veszi alapul. „Ha az épületeket úgy építenénk, mint a Földön, akkor ezek akár fel is robbanhatnának a nyomás miatt. A nap- és a gamma sugárzás arra kényszerített minket, hogy olyan tereket építsünk, amelyek nincsenek közvetlenül kitéve az ég hatásainak” –mondja Alfredo Muñoz, az ABIBOO alapítója.

A Nüwa az egyik marsi szikla lejtőjén fekszik bőséges vízhozzáféréssel, ahol a meredek terep véd a sugárzástól és a közvetett napfénytől. A „makroépületek” a szikla belsejében található moduláris szerkezetek lakóhelyi és a munkahelyi fukcióval együtt, amelyeket egy háromdimenziós alagúthálózat köt össze.

A két emeletből álló modulok cső alakúak, amelyek átmérője 10 méter, hossza pedig 60 méter – ráadásul rugalmasan újraméretezhetők az igényeknek megfelelően. Minden modul zöld területeket és városi kerteket kínál állatokkal és vízzel, emellett a tervezőcsapat hatalmas, mesterségesen létrehozott két természetes teret alkotott, az úgynevezett „zöld kupolákat”, ahol egyrészt a parkban találkozhatnak az emberek, másrészt tisztán marsi környezetben kísérleti növényeket termesztenek.

A város „makroépületeit” a földi felhőkarcolókhoz hasonlóan nagysebességű liftrendszerek kötik össze, vagyis szerves kapcsolat alakul ki a szikla alja és teteje között, miközben számos megállót is kialakítottak útközben. A szikla legmagasabb pontja a Mesa, egy hatalmas síkság, amely tartalmazza a gyártás, az élelmiszer-termelés és az energiatermelés infrastruktúráját. A mezőgazdasági és energiatermelő létesítményeknél közvetlen hozzáférés szükséges a napsugárzáshoz, de nincs szükségük sugárvédelemre, mivel ott csak a karbantartó személyzet és a robotika dolgozik. A növénytermesztés lenne a fő élelmiszer-előállítási forrás, amely az emberi étrend 50% -át adná, miközben a széndioxid oxigénné alakul és részt vesz a vízfeldolgozó rendszerben.

Bár a növények ízletesebb és változatosabb étrendet tudnak biztosítani, mint a mikroalgák, utóbbiak hatékonyabbak a tér és az erőforrás-felhasználás szempontjából, miközben hozzájárulnak a légkör revitalizálásához és a vízgazdálkodáshoz is. Vagyis a mikroalga lenne az emberi étrend fő alkotóeleme.

A szikla lábánál nagy, áttetsző pavilonok nyújtanak kilátást a Mars tájaira és teret kínálnak a társadalmi interakcióra. A kupolákat a sziklából kibányászott anyaggal fedik le, így védekezve a külső sugárzástól. A völgyben kialakított épületek kórházaknak, iskoláknak, egyetemeknek, sport- és kulturális tevékenységeknek, bevásárló területeknek és olyan állomásoknak adnak otthont, ahol egyéb kiegészítő energetikai rendszereket, tárolókat és parkolókat alakítanak ki a teherautók számára.

A marsi településeken a levegő-, a víz- és az élelmiszertermelés alapvető funkcióinak ellátásához is szükség van infrastruktúrákra, amelyek olyan biztonsági szempontokat is figyelembe vesznek, mint pl. a belső légköri nyomás szabályozása. Minden „makroépület” bejáratánál légzuhanyt helyeznek el, amelyek tisztító és levegősterilizáló funkciót látnak el.

A növényeket CO2-dúsított környezettel rendelkező mezőgazdasági modulokban termesztenék, amelyek az emberek számára nem élhető terek, ezért ezekben a létesítményekben az üzemeltetési feladatok automatizálódnak. A növények hatékonyságának növelése érdekében a SONet asztrobiológiai szakértői egy hidroponikus rendszert választottak, amely kevesebb vizet és helyet igényel, mint ami szokásos. Időközben befejeződött az algák, a sejtek húsának és a hulladékok feldolgozására szolgáló baktériumok gyártása is. Az állatok és rovarok gazdálkodási területei a völgyben a közösségi városi területek közelében helyezkedtek el, mivel életükhöz emberi jellegű légkörre van szükségük.

A városon belüli mobilitást függőleges irányban a szikla mellett nagysebességű liftek biztosítják, emellett egy busz- és könnyűvonat-rendszer szolgálja a vízszintes közlekedést. Vasútállomások hálózata csatlakozik az űrrepülőtérhez, amely egy közeli kráternél található. A városon belül pedig minden szállítást túlnyomásos helyeken, elektromos járművekkel biztosítanak, míg a marsi városok közötti mobilitást aszfaltozott utakon közlekedő buszok vagy vonatok oldják meg.

A Földről a Marsra való eljutás miatt rendszeres transzferjáratot kell működtetni, amelynek indító ablakai körülbelül 26 havonta nyílnak meg, és az utazás 1-3 hónapig tart. A telepesek számára egy Mars-jegy ára 300 ezer USD, amely magában foglalja az odautat, egy kb. 25-35 m2 / fő lakóegységet, teljes hozzáférést a közös létesítményekhez, az összes életmentő szolgáltatáshoz és ételhez, valamint egy kötelező munkaszerződést.

Fotó: ABIBOO Studio Facebook-oldal

Partnereink