X

Hírfigyelő feliratkozás

Érdekli az ingatlanpiac? Iratkozzon fel napi hírfigyelőnkre, hogy első kézből értesülhessen a legfontosabb hírekről, eseményekről.

Aki lemarad, az kimarad!

Napi hírfigyelő feliratkozás

Érdekli az ingatlanpiac? Iratkozzon fel naponta megjelenő hírlevelünkre, hogy első kézből értesüljön a piac híreiről, eseményeiről. Kérjük töltsön ki minden mezőt a sikeres feliratkozáshoz.

Ön szerint másnak is érdekes lehet ez a cikk?

Töltse ki az űrlapot, és küldje el e-mailben!

Véleményed szerint másnak is érdekes lehet a rendezvény?

Töltsd ki az itt található űrlapot, hogy elküldhesd emailben!

Regisztráció az Arcképcsarnokba

Szerepelni szeretne az ingatlanpiaci Arcképcsarnokban? Küldje el regisztrációs kérelmét az alábbi adatlap kitöltésével. A *-gal jelölt mezők kitöltése kötelező!

Adatmódosítás

Szeretné az itt található adatokat módosítani? Kérjük írjon üzenetet munkatársunknak, aki elvégzi a kért módosításokat.

Kapcsolatfelvétel

Vegye fel a kapcsolatot vele:

A budapesti malmok és loftok nyomában

2013. Március 25. évkönyv
A magyar ipar egyik zászlóshajója volt anno a malomipar. Ma már mindez a múlté, de szerencsére egyes régi malmokban és ipari üzemekben divatos loftlakásokat és irodákat alakítanak ki, hogy ezeket a pompás építményeket megőrizzék a jövőnek. Magyarországon még gyerekcipőben jár a régi gyárcsarnokok hasznosítása, de akad néhány szép példa.

Széchenyi nyomában

Bár a magyar ipar történeti léptékű felfutása a dualizmus idejére tehető, amely a magyar gazdasági és társadalmi fejlődés egyik fénykorának tekinthető, de azért tisztelettel kell beszélnünk a Reformkorról is, amikor számos olyan kezdeményezés csíráját ültették el, amelynek eredményei csak évtizedekkel később jelentkeztek. Ilyen példaértékű kezdeményezés volt az 1841-ben üzembe helyezett József Hengermalom is, amely a későbbi magyar „malom-nagyhatalmi” státus mintegy előhírnökének tekinthető. A malmot a Széchenyi István kezdeményezésére 1838-ban alakult Pesti Hengermalom Társaság építtette. A Hild József tervei alapján megalkotott József Hengermalom volt az első hengerszékekkel és gőzgéppel felszerelt nagy őrlőmű, amely Lipótvárosban, a Valero Selyemgyár mellett üzemelt a Balassi Bálint-Stollár Béla-Falk Miksa és Balaton utca által határolt területen. Az építmény természetesen ma már nem látható, hiszen 1911-ben városrendezési okokból lebontották.

Gőzerővel fejlődtek

Az 1867-es Kiegyezés idején nagy lendületet kapott a malomépítés Magyarországon, hiszen 1860 és 1970 között 13 nagy gőzmalmot alapítottak, a legjelentősebbek az Erzsébet, a Concordia, a Gizella és a Lujza gőzmalmok voltak. A hihetetlen fejlődést jól szemlélteti, hogy a statisztikák szerint 1863-ban 147, 1873-ban pedig már 482 gőzmalom üzemelt a korabeli magyar királyság területén. A legnagyobbak közé 13 budapesti és 20 vidéki malomipari részvénytársaság tartozott, amelyek meghatározó szerepet töltöttek be a nemzetközi kereskedelemben is. A mennyiségi növekedés mellé felzárkózott a technológiai fejlődés is, itt kell megemlítenünk Ganz Ábrahámot, aki a korszerűsítés jegyében 1845-től gyártott malomipari berendezéseket és öntöttvas őrlőhengereket. Ganz halála után Mechwart András vette át a gyár irányítását, akinek vezetésével megalkották a kéregöntésű hengereket. Egyébként a hazai malomipar már az 1860-as években túlszárnyalta az osztrák malmok műszaki színvonalát.

A felfutással egy időben megindult a centralizáció is, hiszen az ország 163 kereskedelmi őrlést végző nagymalma közül a 14 budapesti malom 926 ezer tonna gabonát őrölt meg, és ezt a mennyiséget a 149 vidéki nagymalom teljesítménye (egymillió tonna) alig haladta meg.  Budapest a 19. század végén Európa legnagyobb malomipari központja volt, és az amerikai Minneapolis után a világranglista második helyén állt. A századforduló (19-20. sz.) idején az ország malomipari őrlési kapacitása évente mintegy 7 millió tonna gabona feldolgozását tette lehetővé. A termelés ezekben az években 4–5 millió tonna között változott.

Nehéz idők

Az első világháború után az ország mezőgazdasági kivitelre volt utalva, miközben a magyar liszt vámokkal biztosított monarchiabeli piacát is elveszítette. Mindemellett fontos gabonatermő vidékeket csatoltak el, így Bácskát és Bánátot, viszont a csonkaországban maradt a malmok fele. A kapacitás volumenét jól jelzi, hogy a magyar malmok évente 64 millió tonna gabonát voltak képesek megőrölni, holott az ország gabonatermése az 1920-as évek elején átlagosan évi 24 millió tonna volt. Az 1920-as évek végén malomiparunk teljesítőképessége mintegy 40 százalékig volt kihasználva. Az iparág fontosságát jelzi, hogy az 1930-as években a gyáripari termelésnek a 13–15 százalékát adta.

A második világháborúban a malomipar súlyos károkat szenvedett. A főváros ostroma alatt végleg elpusztult az Első Budapesti Gőzmalmi Rt. napi 360 tonna kapacitású Kárpát utcai malmának teljes telepe és a Hengermalom úti napi 340 tonna teljesítményű malomüzem. Megsemmisült a Hungária Egyesült Gőzmalmok Rt. napi 150 tonnás teljesítőképességű budapesti malma is. A második világháború után a jelentősebb malmok közül negyvenkettőt 1948-ban államosítottak. 1949 végén állami tulajdonba vették a napi 10 tonnán felüli kapacitású, illetve 10 főnél nagyobb létszámmal dolgozó malomüzemeket is. Nem sokkal később, 1951-ben állami igénybevétellel, 1952-ben pedig megváltással erőltetett ütemben megtörtént mintegy 700 kisipari jellegű malom államosítása is. A malomipar szervezésére és irányítására 1948-ban létrehozták a Malomipari Igazgatóságot, amely 1962-ig minisztériumi hatóságként felügyelte a szakma tevékenységét.

Amerika nyomában

A rendszerváltás után jelentős mértékben visszaeső ipari termelés miatt számos gyárkomplexum amortizációja megkezdődött. Ez alól a hatalmas malomépületek sem voltak kivételek. A fokozatosan elsorvadó műemlék jellegű malmok némelyike szerencsére nem vált az enyészetté, hanem más ipari üzemcsarnokokhoz hasonlóan ingatlanfejlesztők elképzelései alapján metamorfózison mentek keresztül. Legkézenfekvőbb megoldásnak bizonyult az ipari épületekben nívós lakások, irodák, úgynevezett loftok kialakítása. Eredetileg a loftlakások a 19. század Párizsának tetőtéri lakásait jelentették. Később az 1930-as években Amerika nagyvárosaiban bukkant fel ismét a fogalom, amikor a világgazdasági válság miatt az elhagyatott üzemcsarnokokat művészek és lakásfoglalók vették birtokba. A loftkultusz az 1970-es években Angliában is felvirágzott, amikor a nagy iparvárosokban – így például Liverpoolban és Manchesterben – a gazdasági szerkezetváltások következtében megüresedő gyár- és raktárépületben irodákat és lakásokat alakítottak ki. Manapság pedig Amerikában, Dániában vagy épp Angliában már vadonatúj projektek keretében direkt ipari fílinggel megáldott lakásokat építenek.

Loftok a malmokban

Magyarországon is megjelent a loftépítészet, hiszen Budapest ideális helyszín lehet a jelentős és használaton kívüli ipari övezeteknek köszönhetően. Azonban a társadalom potenciális rétegeire – művészet, reklámszakma, média, üzleti élet – még nem jellemző a lofttal járó életvitel, vagy legalábbis nem jelentenek akkora vásárlóerőt, hogy jelentős loftépítészetet generáljanak. Hazánkban jelenleg százas nagyságrendben beszélhetünk ilyen típusú ingatlanokról. Ezekre a projektekre az a jellemző, hogy az adott gyártelep egy érdekes épületét részlegesen vagy teljesen felújították, míg a zóna más épületeit ledózerolták, és helyükre vadonatúj lakóházakat és köztereket terveztek. A loftberuházások közül kettőt emelhetünk ki, amelyek valaha malomként üzemeltek, ráadásul érdekes kontrasztként az egyik megépült, a másik csődbe ment.

A Mill Lofts fejlesztés helyszíne a legendás Gizella Gőzmalom, amelyet 1880-ban építettek, és komolyabb sérülések nélkül vészelte át a második világháború bombázásait. Az államosítás után nemzeti vállalatként működött tovább, 1963-ban zárták be – bevezető vágánya útjában állt a Soroksári út fejlődésének –, és egészen a közelmúltig raktárként működött. A védettség alatt álló épületet 2000-ben kezdték bontani, hogy irodaházzá, szállodává és lakóházzá alakítsák. 2007 táján a díszletszerűen meghagyott külső falak mögött egy új épület formálódott. A Mill Lofts 2005-2008-as fejlesztése során a régi malomban összesen 104 loftlakást alakítottak ki mindössze 200 méterre a Dunától. A másik próbálkozás a Jazz Loft lakópark Óbudán, amely a Hévízi-Vörösvári út és a Hunor utca között 1895 és 1908 között épült Óbudai Malom épületének egy részét új lakószárnyakkal egészítette ki. Azonban sajnos a válság miatt az eredeti épületbe szánt loftok még nem készültek el, a beruházó csődbe ment.

A Concordia Gőzmalom

A Concordia Gőzmalom ellenben más karriert „futott be”, amely a Soroksári út 24. sz. alatt szintén legendás üzem volt a maga idejében. Jelenleg ugyanis Malomipari Múzeumként üzemel, és mint ilyen Budapest egyik jelentős ipar- és technikatörténeti szakmúzeuma. A Concordia Közraktár Kereskedelmi Zrt. által fenntartott gyűjtemény a felszámolt malmok berendezéseiből alakult ki. 1984-ben hivatalosan szakmúzeummá nyilvánították, és ekkor megnyitották a nagyközönség számára. Az ötemeletes épület az egykori Concordia Gőzmalom Rt céljaira épült 1866-ban. A ferencvárosi Duna-parton ez volt az első nagyobb ipartelep és az első nagy gőzmalom, amelyet csakhamar több másik követett, köztük a szomszédos Pesti Molnárok és Pékek Gőzmalma, és kb. egy évtizeddel később a Gizella Malom. Végül egy egész malomnegyed alakult ki a környéken, amelynek méltó mementója a hatalmas Concordia Gőzmalom.

 

A cikk a Raktár Évkönyv 5. évfolyamának 8. oldalán található. Amennyiben szívesen olvasná évkönyvünk további cikkeit, tekintse meg az online változatot.

+ + +

Az iroda.hu-csoport internetes felületein megjelenő saját cikkek a kiadó szellemi tulajdonát képezik. Másolásukhoz, utánközlésükhez a kiadó engedélye szükséges. A kiadó saját tartalmak esetében, csak és kizárólag a lead átvételéhez járul hozzá, mely után a cikk linkjét kérjük elhelyezni!

 

Média forrás: Raktár Évkönyv 5.
A weboldal 320px-es felbontás alá nincsen optimalizálva.

Kérjük tekintse meg nagyobb felbontású eszközről oldalunkat!

A budapesti malmok és loftok nyomában

A magyar ipar egyik zászlóshajója volt anno a malomipar. Ma már mindez a múlté, de szerencsére egyes régi malmokban és ipari üzemekben divatos loftlakásokat és irodákat alakítanak ki, hogy ezeket a pompás építményeket megőrizzék a jövőnek. Magyarországon még gyerekcipőben jár a régi gyárcsarnokok hasznosítása, de akad néhány szép példa.

Széchenyi nyomában

Bár a magyar ipar történeti léptékű felfutása a dualizmus idejére tehető, amely a magyar gazdasági és társadalmi fejlődés egyik fénykorának tekinthető, de azért tisztelettel kell beszélnünk a Reformkorról is, amikor számos olyan kezdeményezés csíráját ültették el, amelynek eredményei csak évtizedekkel később jelentkeztek. Ilyen példaértékű kezdeményezés volt az 1841-ben üzembe helyezett József Hengermalom is, amely a későbbi magyar „malom-nagyhatalmi” státus mintegy előhírnökének tekinthető. A malmot a Széchenyi István kezdeményezésére 1838-ban alakult Pesti Hengermalom Társaság építtette. A Hild József tervei alapján megalkotott József Hengermalom volt az első hengerszékekkel és gőzgéppel felszerelt nagy őrlőmű, amely Lipótvárosban, a Valero Selyemgyár mellett üzemelt a Balassi Bálint-Stollár Béla-Falk Miksa és Balaton utca által határolt területen. Az építmény természetesen ma már nem látható, hiszen 1911-ben városrendezési okokból lebontották.

Gőzerővel fejlődtek

Az 1867-es Kiegyezés idején nagy lendületet kapott a malomépítés Magyarországon, hiszen 1860 és 1970 között 13 nagy gőzmalmot alapítottak, a legjelentősebbek az Erzsébet, a Concordia, a Gizella és a Lujza gőzmalmok voltak. A hihetetlen fejlődést jól szemlélteti, hogy a statisztikák szerint 1863-ban 147, 1873-ban pedig már 482 gőzmalom üzemelt a korabeli magyar királyság területén. A legnagyobbak közé 13 budapesti és 20 vidéki malomipari részvénytársaság tartozott, amelyek meghatározó szerepet töltöttek be a nemzetközi kereskedelemben is. A mennyiségi növekedés mellé felzárkózott a technológiai fejlődés is, itt kell megemlítenünk Ganz Ábrahámot, aki a korszerűsítés jegyében 1845-től gyártott malomipari berendezéseket és öntöttvas őrlőhengereket. Ganz halála után Mechwart András vette át a gyár irányítását, akinek vezetésével megalkották a kéregöntésű hengereket. Egyébként a hazai malomipar már az 1860-as években túlszárnyalta az osztrák malmok műszaki színvonalát.

A felfutással egy időben megindult a centralizáció is, hiszen az ország 163 kereskedelmi őrlést végző nagymalma közül a 14 budapesti malom 926 ezer tonna gabonát őrölt meg, és ezt a mennyiséget a 149 vidéki nagymalom teljesítménye (egymillió tonna) alig haladta meg.  Budapest a 19. század végén Európa legnagyobb malomipari központja volt, és az amerikai Minneapolis után a világranglista második helyén állt. A századforduló (19-20. sz.) idején az ország malomipari őrlési kapacitása évente mintegy 7 millió tonna gabona feldolgozását tette lehetővé. A termelés ezekben az években 4–5 millió tonna között változott.

Nehéz idők

Az első világháború után az ország mezőgazdasági kivitelre volt utalva, miközben a magyar liszt vámokkal biztosított monarchiabeli piacát is elveszítette. Mindemellett fontos gabonatermő vidékeket csatoltak el, így Bácskát és Bánátot, viszont a csonkaországban maradt a malmok fele. A kapacitás volumenét jól jelzi, hogy a magyar malmok évente 64 millió tonna gabonát voltak képesek megőrölni, holott az ország gabonatermése az 1920-as évek elején átlagosan évi 24 millió tonna volt. Az 1920-as évek végén malomiparunk teljesítőképessége mintegy 40 százalékig volt kihasználva. Az iparág fontosságát jelzi, hogy az 1930-as években a gyáripari termelésnek a 13–15 százalékát adta.

A második világháborúban a malomipar súlyos károkat szenvedett. A főváros ostroma alatt végleg elpusztult az Első Budapesti Gőzmalmi Rt. napi 360 tonna kapacitású Kárpát utcai malmának teljes telepe és a Hengermalom úti napi 340 tonna teljesítményű malomüzem. Megsemmisült a Hungária Egyesült Gőzmalmok Rt. napi 150 tonnás teljesítőképességű budapesti malma is. A második világháború után a jelentősebb malmok közül negyvenkettőt 1948-ban államosítottak. 1949 végén állami tulajdonba vették a napi 10 tonnán felüli kapacitású, illetve 10 főnél nagyobb létszámmal dolgozó malomüzemeket is. Nem sokkal később, 1951-ben állami igénybevétellel, 1952-ben pedig megváltással erőltetett ütemben megtörtént mintegy 700 kisipari jellegű malom államosítása is. A malomipar szervezésére és irányítására 1948-ban létrehozták a Malomipari Igazgatóságot, amely 1962-ig minisztériumi hatóságként felügyelte a szakma tevékenységét.

Amerika nyomában

A rendszerváltás után jelentős mértékben visszaeső ipari termelés miatt számos gyárkomplexum amortizációja megkezdődött. Ez alól a hatalmas malomépületek sem voltak kivételek. A fokozatosan elsorvadó műemlék jellegű malmok némelyike szerencsére nem vált az enyészetté, hanem más ipari üzemcsarnokokhoz hasonlóan ingatlanfejlesztők elképzelései alapján metamorfózison mentek keresztül. Legkézenfekvőbb megoldásnak bizonyult az ipari épületekben nívós lakások, irodák, úgynevezett loftok kialakítása. Eredetileg a loftlakások a 19. század Párizsának tetőtéri lakásait jelentették. Később az 1930-as években Amerika nagyvárosaiban bukkant fel ismét a fogalom, amikor a világgazdasági válság miatt az elhagyatott üzemcsarnokokat művészek és lakásfoglalók vették birtokba. A loftkultusz az 1970-es években Angliában is felvirágzott, amikor a nagy iparvárosokban – így például Liverpoolban és Manchesterben – a gazdasági szerkezetváltások következtében megüresedő gyár- és raktárépületben irodákat és lakásokat alakítottak ki. Manapság pedig Amerikában, Dániában vagy épp Angliában már vadonatúj projektek keretében direkt ipari fílinggel megáldott lakásokat építenek.

Loftok a malmokban

Magyarországon is megjelent a loftépítészet, hiszen Budapest ideális helyszín lehet a jelentős és használaton kívüli ipari övezeteknek köszönhetően. Azonban a társadalom potenciális rétegeire – művészet, reklámszakma, média, üzleti élet – még nem jellemző a lofttal járó életvitel, vagy legalábbis nem jelentenek akkora vásárlóerőt, hogy jelentős loftépítészetet generáljanak. Hazánkban jelenleg százas nagyságrendben beszélhetünk ilyen típusú ingatlanokról. Ezekre a projektekre az a jellemző, hogy az adott gyártelep egy érdekes épületét részlegesen vagy teljesen felújították, míg a zóna más épületeit ledózerolták, és helyükre vadonatúj lakóházakat és köztereket terveztek. A loftberuházások közül kettőt emelhetünk ki, amelyek valaha malomként üzemeltek, ráadásul érdekes kontrasztként az egyik megépült, a másik csődbe ment.

A Mill Lofts fejlesztés helyszíne a legendás Gizella Gőzmalom, amelyet 1880-ban építettek, és komolyabb sérülések nélkül vészelte át a második világháború bombázásait. Az államosítás után nemzeti vállalatként működött tovább, 1963-ban zárták be – bevezető vágánya útjában állt a Soroksári út fejlődésének –, és egészen a közelmúltig raktárként működött. A védettség alatt álló épületet 2000-ben kezdték bontani, hogy irodaházzá, szállodává és lakóházzá alakítsák. 2007 táján a díszletszerűen meghagyott külső falak mögött egy új épület formálódott. A Mill Lofts 2005-2008-as fejlesztése során a régi malomban összesen 104 loftlakást alakítottak ki mindössze 200 méterre a Dunától. A másik próbálkozás a Jazz Loft lakópark Óbudán, amely a Hévízi-Vörösvári út és a Hunor utca között 1895 és 1908 között épült Óbudai Malom épületének egy részét új lakószárnyakkal egészítette ki. Azonban sajnos a válság miatt az eredeti épületbe szánt loftok még nem készültek el, a beruházó csődbe ment.

A Concordia Gőzmalom

A Concordia Gőzmalom ellenben más karriert „futott be”, amely a Soroksári út 24. sz. alatt szintén legendás üzem volt a maga idejében. Jelenleg ugyanis Malomipari Múzeumként üzemel, és mint ilyen Budapest egyik jelentős ipar- és technikatörténeti szakmúzeuma. A Concordia Közraktár Kereskedelmi Zrt. által fenntartott gyűjtemény a felszámolt malmok berendezéseiből alakult ki. 1984-ben hivatalosan szakmúzeummá nyilvánították, és ekkor megnyitották a nagyközönség számára. Az ötemeletes épület az egykori Concordia Gőzmalom Rt céljaira épült 1866-ban. A ferencvárosi Duna-parton ez volt az első nagyobb ipartelep és az első nagy gőzmalom, amelyet csakhamar több másik követett, köztük a szomszédos Pesti Molnárok és Pékek Gőzmalma, és kb. egy évtizeddel később a Gizella Malom. Végül egy egész malomnegyed alakult ki a környéken, amelynek méltó mementója a hatalmas Concordia Gőzmalom.

 

A cikk a Raktár Évkönyv 5. évfolyamának 8. oldalán található. Amennyiben szívesen olvasná évkönyvünk további cikkeit, tekintse meg az online változatot.

+ + +

Az iroda.hu-csoport internetes felületein megjelenő saját cikkek a kiadó szellemi tulajdonát képezik. Másolásukhoz, utánközlésükhez a kiadó engedélye szükséges. A kiadó saját tartalmak esetében, csak és kizárólag a lead átvételéhez járul hozzá, mely után a cikk linkjét kérjük elhelyezni!

 

Média forrás: Raktár Évkönyv 5.

Tetszett a cikk? Itt megoszthatja!

Hozzászólások: 0 db

A hosszászólások moderálás után jelennek meg, melynek célja a trágár stílusú, más felhasználókat vallási, etnikai, világnézeti, vagy egyéb szempontból sértő, valamint politikai témájú hozzászólások kiszűrése.

Még nem érkezett hozzászólás. Legyen Ön az első!

Szóljon hozzá a cikkhez! (kattintásra kinyílik)
iroda.hu V. Díjátadó Gála Irodablog.hu - Munka. Stílus. Design. theBAR by iroda.hu Ingatlan évkönyv 2014-2015

PARTNEREINK

MBSZ IMEDIA - Médiafigyelő Médiafigyelés MTI Brand Trend HuGBC